Roussillon – van még pár hasonló kis falu a vidéken

Látogatás Provence legszebb kisvárosaiba, barangolás festői falvaiban és Provence illatos levendula mezőin, vendégségben a világ egyik leghangulatosabb, legtitokzatosabb apátságában, az Abbaye Notre-Dame de Sénanque -ban.

Számos kalanddal vagyok így, mint ennél: amikor írom a cikket, elkezdem egy élménynél, de ha már a közelben van egy másik, vegyük bele azt is, ha már odáig elmentünk, akkor ne hagyjuk ki amazt sem… Egyébként valahogy így tervezzük feleségemmel az utazásainkat is, így lehet egy pár napos utazásból kiindulva több hetes utakat tervezni. 🙂 Provence-ban számomra a Sénanque-i apátság volt az egyik legcsodásabb helyszín, gondoltam, írok erről egy rövidebb cikket.  Igen ám, de ha oda igyekszünk, útba ejtjük Gordes hangulatos kis városát, muszáj azon átutazni, és akkor nem mehetek szó nélkül mellette. Na meg, ha már a levendula hazájában járunk, Provence tartományban, akkor ne hagyjuk ki Sault és környékét, ahol a legszebb és legnagyobb levendula mezők vannak, útközben megállhatunk Roussillonban is, hogy csak egyet megemlítsek a festői falvak, kisvárosok közül, melyeket érintünk a túra során. Mi, anno, Antibes városából indultunk erre a túrára, viszont Avignon sokkal közelebb van, és mivel ez is egy remek város, gondoltam, akkor induljon ez a túra most onnan, és akkor arról is tudok pár szót írni. 🙂 Már ebből a pár sorból is rögtön kiderül, hogy feleségemmel rajongunk Provence tartományért (igazából az egész Cote d’Azurért és szomszédjaiért, ezért is megyünk minden évben, de erről majd egy másik cikkben).

Avignon: a híd és a pápai palota

Utazásunkat kezdjük a pápák városából, Avignonból, melynek hangulatos, középkori belvárosa, a lenyűgöző pápai palota, és, persze, a dalocskából ismert hídja belopja magát az ember szívébe. Miután talál parkolót az ember a híd környékén (nem egyszerű mutatvány ám), kezdetét veszi az izgalmas túra. A hídon kapott audio guide segítségével minden fontos infót megkapunk a város és a híd történelmét illetően, és a végén még számos verzióban meg is hallgathatjuk a ‘Sur le pont d’Avignon’ dalocskát – van itt reggae, rap, pop, rock, stb. változat, nagyon vicces. A pápai palota grandiózus együttese kiválóan érzékelteti azt a tekintélyt, hatalmat, amit a pápaság intézménye képvisel – több óra bejárni a palotát. De a fárasztó bejárás után vár minket a hangulatos belváros; itt elég nehéz kiválasztani, hova is üljünk be ebédelni, annyi a hangulatos, kockás abroszos kis hely, ahol egy jó, helyi ételt meg lehet kóstolni.

Cloitre Saint Louis Hotel, Avignon

Ha már Avignon lesz a kiinduló pont, mindenképp töltsünk el itt 1 éjszakát, mert ez és a többi látnivaló is, amiről írni fogok, nem fér bele egy napba. A Cloitre Saint Louis **** hotelt javaslom jó szívvel, amit egy 1859-es történelmi épületben alakítottak ki, ahogy a neve is mutatja, egy korabeli kolostorból. Hangulata egyszerűen szenzációs, ínyenc éttermei vannak, egy kellemes kis medencéje a tetőn, ahonnan kiváló panoráma tárul elénk Avignon történelmi központjára, és meg kell még említeni a ‘secret garden’ kertet, ami garantáltan elbűvöl majd – nagyon jó egy kis nyugodt relaxálásra, mondjuk egy pohár finom francia borral. A hotelből kiindulva minden lőtávon belül van, hiszen a híd és a pápai palota is egy rövid, max. 10 perces sétával elérhető. Nem egy olcsó hotel, ennél jobb áron vannak ötcsillagos hotelek is a városban (ami jó még: La Mirande *****), viszont a hangulata olyan, hogy bőven megéri a felár. 😉

Úszó piac L’isle-sur-la-Sorgue városában

Avignon után Provence belseje felé vesszük az irányt. Első megállónak beiktatjuk L’isle-sur-la-Sorgue városát, melynek történelme egészen a 12. századig nyúlik vissza az írások szerint. Fantasztikus hely!  A Sorgue folyón kisebb hidak ívelnek át az egész városban, régi, mohákkal borított vízikerekekkel, a parton hangulatos kávézók, éttermek, ősfák mindenfelé. Egy ilyen, folyóra épült városban nem csoda, hogy van úszó piac, igen, nem csak Ázsiában látni ám ilyet! 🙂 Ebben a helyes kisvárosban is el lehetne tölteni akár egy egész napot is, de mivel rengeteg még a látnivaló, indulunk is tovább. Nincsenek nagy távolságok a falvak között, hiszen L’isle-sur-la-Sorgue és Gordes között is mindössze 18 km a táv, míg a Sault – Roussillon – Gordes távolság is csak 76 km kb., viszont olyan szép tájakon, kis utakon haladunk végig, hogy nem hogy nem érdemes, de tilos sietni! 🙂

Gordes középkori kővárosa egy csodás kis domboldalban található. A kocsit érdemes rögtön a város elején letenni, és onnan felgyalogolni a központig – itt egy hangulatos térre jutunk, templommal, ahol eredeti kőépületek, régi míves cégtáblák, kővel borított utcák, helyes kis éttermek találhatók mindenfelé. És nagyon finom fagyi a tér mellett, ahol a levendulától kezdve a rózsáig mindenféle ízt megkóstolhatunk, ezt ne hagyd ki, ha ott jársz! 🙂

Egyszerűen nem bírja megállni az ember, hogy el ne induljon el egy ilyen utcán…

Egyszerűen nem lehet megállni, hogy el ne induljunk az egyik utcán, mely kicsit lefelé és kifelé visz, gondoljuk, itt szép panoráma vár majd ránk, így megyünk-megyünk, mígnem kijutunk a város szélére, ahonnan már látszik, hogy milyen csoda fogadna, ha még sétálnánk pár-száz métert, oda, szembe az útig, ahonnan teljes panoráma tárul majd elénk a városra. 🙂 Mi hagyjuk, hogy sodorjanak az élmények, éppen ezért vagyunk itt! De megérte: egyszerűen csodás minden, az út mellett régi villák, egyikben laknak, a másikon látszik, hogy nyaraló, de van eladó is – a helyi ingatlanárakat nézve még gyűjtögetünk egy kicsit (pár százezer EUR-tól fölfelé van itt minden). Egy kis szőlő lugassal a kertben, kőasztal székekkel, esetleg medence, panoráma Gordes városára, nyugalom, csend, illatos levegő, kedves emberek…

Ez a kép fogad a parkolóból kiérve – kattints rá és láthatod az apátságot is

Gordes után haladunk tovább, csorgunk lefelé a Sénanque-i apátság felé vezető lejtős kis utakon, a végén már van olyan rész is, ahol csak 1 autó fér el (csak ne jöjjenek szembe). Oldalról sziklás völgy, sűrű erdő szegélyezi az utat, míg nem a kígyózó szakasz végén ott van: végre, megérkeztünk! A parkoló tele, buszok, autók, hogy jött le ide pl. ez a nagy busz? Fantasztikus az egész, majd a parkolóból a levendula mező szélére érünk, és a végén ott figyel az apátság, lélegzetelállító a látvány! 🙂 Ezért megérte eljönni eddig, de még mennyire! Rögtön kattintok vagy százat (nem, nem túlzás), a lehető összes pózból lefotózom az apátságot, pedig még csak a telek sarkánál járunk. Bírja majd az aksi? Haladunk szépen a levendulások mellett, Évi bemegy, lefotózom – micsoda látvány: életem szerelme a lila levendulamező kellős közepén, WOW! 😀

A hangulatos kerengő a kis kerttel

Körbejárjuk az apátságot, azt is minden szögből megörökítem természetesen. Még be sem mentünk és már mennyi élményben, szépségben volt részünk! Kivárjuk a sorunkat a következő látogatásig, mivel ez egy ma is működő apátság, így csak úgy és bárhova nem lehet ám besétálni, viszont ahova be lehet menni, az csodás. A legszebb, szerintem, a kis kerengő az ápolt kicsike-kis udvarral. Szinte látja maga előtt az ember, ahogy az apátok ide elvonulnak, sétálnak a kerengőben, elmélkednek, kiülnek a szökőkút szélére, imádkoznak… Eleven múlt és jelen, kicsit meg is kell állni itt, hogy leüljünk mi is, mert az jóóó. Kell erre nyomósabb ok? 😉

Sault levendula mezői

Provence tartományban egyébként se szeri, se száma a festői kis falvaknak, városoknak, lépten-nyomon levendula mezőbe, kis villákba, farmokba, tanyákba (kinek-hogy tetszik) botlunk, hihetetlenül elbűvölő az egész vidék! Az egyik városkában megállunk egy könnyű ebédre, ahonnan belátni a vidéket, amott egy kis faluban fagyizni, máshol egy hideg frissítőre. Még a nevüket sem jegyezzük meg, olyan kicsik, de mindegyik hozzátesz valamit az utazáshoz, életünkhöz, hozzánk – na ezért érdemes utazni, és világot látni! Sault és környékén vannak egyébként egész Provence területén a legdúsabb, legnagyobb levendula mezők, így addig mindenképp érdemes elmenni, ha már a környéken vagyunk. Sokszor, ameddig a szem ellát, csak a szép levendula mezők vannak és más semmi. Fantasztikus, nyugtató, szívet melengető látvány, és micsoda illatok!

Az Okker ösvény Roussillon városánál

Még Roussillon városát is meg kell megemlíteni, itt található az Ochre Trail, avagy az Okker ösvény, ahol a sziklák és a homok is csodás, okkersárga színben pompázik, ezt semmiképp ne hagyd ki! Ahogy a legfelső képen is láthatod, Roussillon tipikus provence-i falucska, a maga középkori hangulatával, kő épületeivel, szűk utcáival, kedves lakóival, okkersárga színével – ebből jó sok található itt, mondjuk, az alapanyag adott- kis tereivel, hangulatos beülős helyeivel. Méltó lezárása lehet egy jól sikerült napnak! 🙂

Nagyon köszönöm Drága Feleségemnek, Évinek, hogy rám ragasztotta levendula mániáját és megtervezte  utazásainkat Provence-ba. Nem is tudja, mit hagy ki, aki nem megy el ide… 😉 Kalandra fel! 😀

Te jártál már Provence-ban?