Jelmezek, cukorkák, virágok, buli, szórakozás, felvonulás, ijesztő figurák – nem, ezek nem a közelgő farsangi mulatság pillanatképei, ez a halottak napja ünnep Mexikóban.
Hiába, nem mindenhol ünneplik a nagyvilágban ugyanúgy ugyanazt az ünnepet, és ha valami, akkor a halottak napja aztán igazán eltér az általunk ismerttől. De hát pont ez az értelme az utazásnak, a felfedezésnek – ha mindenhol ugyanazzal találkoznánk, mint itthon, minek mozdulnánk ki, nem igaz? Az itthonival ellentétben, Mexikóban a halottak ünnepe tényleg ünnep, egy nagy fiesta, mely 3 napig tart (október 31 – november 02). Célja ugyanúgy a halottainkra való emlékezés, csak az eszközök másak, mondhatnám. Ilyenkor a családok kimennek a temetőbe, hogy otthonossá varázsolják a sírokat és környéküket, már ez önmagában elég furán hangzik, hogy pont a temetőt tegyük otthonossá… Persze Mexikóban eleve más az emberek kapcsolata a halállal, a természettel, ott sokkal inkább tekintik az élet részének a halált, mint a mi kultúránkban, így ott ez teljesen természetes. A Holtak napja, Dia de Los Muertos tulajdonképpen a halál elismerése, mint az emberi lét természetes része, egy kontinuum, mely a születéssel kezdődik, s a gyerekkoron át vezet a felnőttkorig, s abban teljesedik ki, hogy valaki értékes tagja legyen a közösségének, mely fontos szerepet tölt be arrafelé az emberek életében. Így válik a halál ezen a napon egyben a közösség részévé is, ezért van közös ünneplés mindenfelé az utcán, üzletekben, temetőkben és otthonokban, így kapcsolódik össze az élet és halál, egyén és közösség, élő és holt ezeken a különleges napokon. Az ünnepnek több ezer éves hagyománya van arrafelé, az egész latin-amerikai régióban; a leletek alapján egészen a pre-kolumbián időkig vezetik vissza megtartását (kb. 2.5001- 3.000 évvel ezelőttig), mellyel a halál és az újjászületés előtt tisztelegtek.
Mexikóban a legtöbb helyen az október 31 a gyerekek napja. A kicsik gyerekoltárokat készítenek, hogy megidézzék az angelitost, az elhunyt gyerekek lelkét, egy látogatás erejéig. November elseje a mindenszentek napja, amikor a felnőtt lelkek térnek vissza egy rövid látogatásra, míg november 2. a „mindenlelkek napja”, ilyenkor mennek ki a családok a temetőkbe feldíszíteni a hozzátartozók sírjait. Virágokkal aggatják tele az elhunyt sírhelyét, privát oltárokat építenek számukra, melyre elhozzák kedvenc ételeiket, italaikat, fényképeket és egyéb emléktárgyakat. A cél a lélek megidézése, hogy közvetlenül hallhassa a még élők hozzájuk intézett szavait, imáit. A humor is nagy szerepet játszik: felidézik a közös mókás történeteket, kedves anekdotákat, fontosabb eseményeket. A gyerekeknek egyébként többnyire játékokat visznek ki, míg a felnőttek egy üveg tequilát, pulque-t (tejszínű, alkoholos ital, melyet az agave növényből nyernek) vagy mezcalt kapnak. Egyes családok otthon is oltárokat emelnek hasonló „ellátmánnyal”, díszítéssel, és odavárják az elhunytak lelkét.
A háromnapos ünnep legnépszerűbb virága a marigold, ami a holtak virága, fontos szerepet kap a muertos, a holtak kenyere, ezenfelül mindenfelé cukorból készült koponyákat, csontokat találunk. Kartonpapír-díszítésekkel van tele minden, gyümölcsök, magvak mindenfelé, füstölők és tradicionális ételek, italok – szóval az egész tényleg egy nagy farsangi fiestára emlékeztet. S ha ez a furcsa atmoszféra még nem lenne elég, az emberek különleges maszkokat viselnek az utcákon, vagy különös, néha már-már ijesztő arcfestéssel igyekeznek még inkább megadni a módját az ünneplésnek. Azért valljuk be, elég fura tud lenni, amikor 4-5 ember szembejön Veled az utcán este (lásd legfelső kép az oldalon), mindegyik ugyanolyan öltözetben, gyertyával a kezében, fehérre-feketére meszelt arccal hirtelen Rád néz, majd továbbmegy…
Melyik volt a legkülönösebb fesztivál, amin részt vettél?