Jungle Survival Training

Készen állsz életed egyik nagy kalandjára, kihívására, az Amazonas perui esőerdeinek mélyén egy túlélő táborra? Szeretnéd levadászni saját ebédedet, felkutatni az ivóvizet? Meg tudod építeni saját menedéked, ami életben tart a dzsungelben? Készen állsz arra, hogy térdig, majd nyakig gázolj a mocsárban, hogy elhárítsd a kígyómarást, hogy kockáztasd az életed? Készen állsz az életben maradásért harcolni?

Ha minderre már készen állsz, tudjuk a megfelelő helyet, vagy ha még készen nem is, de a kalandot bevállalnád, akkor ismerjük a tökéletes vezetőt, trénert, kiképzőt! Akár megfáradt top menedzser vagy, vagy kalandvágyó Világutazó, esetleg hivatásos katona, ez a kaland mindenképp jellemformáló lesz számodra, hidd el!

Te vajon készen állsz egy ilyen kihívásra?

A tábor 1997-es megalapítása óta Jeff Rendellnél mindenfajta ember megfordult már: repülőgép pilóta, akit a cége delegált, hogy a szinte csak az amerikai filmekben előforduló balesetekre felkészítsék őket, amerikai állami szervek által küldött „hivatalnokok”, sőt, más országok az ügynökeiket vetették alá a kiképzésnek. Mentő alakulatok emberei, kiégett top menedzserek, kalandvágyó Világutazók és emberek, akik csak azért jöttek, hogy elmondhassák, megcsinálták. A paletta széles tehát, volt, aki hivatalból érkezett, volt, aki passzióból, mindenesetre mindannyian ugyanazt a bánásmódot kapták, mindenkinek ugyanaz volt a feladat: hogyan éljék túl a dzsungelt semmivel a kezükben? Ez ugyanis itt nem a tévés való világ, mondja Jeff. A jól futtatott valóság show-knak köze sincs ahhoz, ami a dzsungelben valójában várja az embert. Mielőtt még lepottyantanának oda, nyomatékosan felhívják a résztvevők figyelmét, hogy a világ egyik legnagyobb esőerdejének kellős közepén lesznek, távol a civilizációtól, teljesen magunkra utalva, s ha bármi baleset történne, mindent megtesznek azért, hogy a lehető leggyorsabban eljuttassák őket a civilizációba, de garanciát semmire nem tudnak adni. A legutóbbi perui túrán 6 dologgal szállt be Jeff és csapata a játékba: moszkitóháló, machete, poncsó, kés, elsősegély láda és kulacs. Felhívták a figyelmet a hőségre, esőkre és a kígyókra – ha valakit megmar, valószínűleg nem lesz elég idő, hogy kivigyék innen a civilizációba, és meghal. (Eddig még egy ember sem hagyta ott a fogát Jeff túráin). Mindenki a saját felelősségére van itt, és egy ilyen helyen ezeknek a szavaknak tényleg súlya van, nem csak jól csengő marketingfogás. Számos papírt, nyilatkozatot, egészségügyi kérdőívet kell kitölteni, illetve ezen a túrán csak 18 évesnél idősebbek vehetnek részt.

Az egyik alapvető szükséglet: menedék készítése

Ahhoz hogy túléld a dzsungelt, öt alapvető ismeretre kell szert tenned: tűzcsiholás, víz-, élelemszerzés, menedék-készítés és navigáció. Jeff beavat, hogy számos túlélő trükköt, praktikát a bennszülöttektől lesett el, hiszen ki ismerné ezeket náluk jobban, mint aki ott él már az idők kezdete óta? Ők aztán ismernek mindent, ami ehető, iható a dzsungel mélyén, tudják, melyik béka vagy épp denevér ehető, és hogy lehet a legkönnyebben elkapni a vacsorához –a legkönnyebb nekünk korántsem jelenti azt, hogy könnyű, tudják, hogyan és mi alapján lehet megbízhatóan tájékozódni a dzsungel tengerében, ami a túlélés egyik legfontosabb záloga. A túlélés, ahogy Jeff mondja, nagyrészt improvizáció, és inkább mentális, mint fizikai játék (mint sok minden más az életben, nem igaz?). Látott ő már konditermes nagymenőket sírva fakadni, és vékony, törékeny kislányokat keményen helytállni – itt aztán tényleg megmutatkozik, kit-milyen fából faragtak! Azt akarjuk, hogy éhesek legyenek, ne legyen vizük, hogy állandó feszültségben, stresszben legyenek, mert ez az, ami erősíti az embert, a veszélyes helyzetek. – mondja Jeff.

A megfelelő csapda felállítása…

Hogyan is zajlik egy ilyen túra? Felhajózunk az Amazonas perui szakaszán kb. 175 mérföldre, majd a semmi közepén, az áthatolhatatlannak tűnő dzsungel szélén megállunk – innen kezdődik a túra. Nincs itt különlegesebb kikötő, vagy bármi más, ami a civilizációra emlékeztetne, csak a sűrű esőerdő, meg mi. A dzsungel annyira sűrű, hogy csak a machete csapásainak köszönhetően tudunk egyáltalán haladni, tisztára, mint egy Indiana Jones filmben. Az arcunkon és minden szabadon lévő testrészünkön egymillió bogár landol, lassa, és nyögvenyelősen haladunk előre, vagy akármerre. Éjjelre éhesen, kimerülten, falevelekből menedéket, „ágyat” építünk magunknak, hogy legyen hol lehajtani a fejünket. Muszáj lenne valamennyit pihenni, a holnapi nap fontos, megtanuljuk, hogyan kell felkutatni és elejteni az élelmet. Jeff előző nap vett egy csirkét a piacon, ezen mutatja be, hogyan kell kibelezni, megkopasztani,”megnyúzni” a dögöt, hogy a következő napokban ne legyünk annyira finnyásak majd, bár nem hiszem, hogy erre rá lehet készülni csak így, lazán. 🙂 Sokunknak ez lesz az első alkalom, hogy bármilyen állatot megöl, ami egy kicsit elbátortalaníthatja az embert. Megtanulunk csapdát állítani, tüzet csiholni a semmiből, állatot és halat nyúzni, minden olyan dolgot, amivel épeszű ember a hétköznapokban biztosan nem foglalkozna. 🙂 A túra végén a túlélők –szerencsére ezidáig még nem történt komolyabb incidens Jeff túráin-, akik eljutottunk a bennszülött faluig, egy kiadós ivással ünneplik meg, hogy eljutottak a célig. Mindenki átgondolja azt a sok hasznos információt, amit saját magáról tanult az elmúlt pár nap során, mely hasznára válik majd visszatérve a civilizációba.

Te kipróbálnád a dzsungel túlélő túrát?