Don Quijote nyomában

Don Quijote Toledóban

Don Quijote, teljes becsületes nevén „az elmés nemes Don Quijote de la Mancha”, akit Cervantes teremtett a 17. század során, egy igazán szeretnivaló hős. Egy korosodó, elszegényedett lovag ő, aki annyi lovagregényt olvasott, hogy a kopottas lovagi eszmények nevében elhatározza, hogy felkerekedik, és ahol valami gaztettet lát, ott igazságot tesz. Don Quijote szemében mindenki nemes, minden nagydarab parasztlány úri kisasszony, akit meg kell védelmezni a gaz banditáktól – várkastélyok elfoglalása, óriások legyőzése – ő az örök szélmalomharc megtestesítője. A valóságban, persze, ezek a kalandok nem igazán úgy történtek, ahogyan szeretett lovagunk látta, de hát ugyan mit számít ez? Ő olyan lovag, aki a valóságnál többre becsüli eszméit, aki szenvedélyre gyúl a cselédlány, Dulcinea iránt, aki emelkedett lelkével egy kicsit mindent és mindenkit nemesebbnek lát, ezért aztán folyton pórul jár és nevetség tárgyává válik, de mi pont ilyennek szeretjük.

La ruta de Don Quijote

Ha Don Quijote nyomába szeretnénk eredi, akkor Spanyolország déli részét, La Mancha-t kell célba vennünk, a pusztaságot, ahol Cervantes leghíresebb műve is játszódik. Hogy mennyire népszerű a hős lovag, más sem bizonyítja jobban, minthogy e vidéken bizony nem találunk olyan falut, amely ne állítaná, hogy Don Quijote oda köthető. 2005-ben még a Ruta de Don Quijotét is létrehozták, azaz a Don Quijote túrát is kialakították: utak és ösvények hálózata kapcsolja össze Dél-Spanyolország e kietlen vidéke, La Mancha településeit, amelyet gyalogosan, kerékpárral vagy akár egy olyan gebe hátán járhatunk be, mint amilyen a lovag Rocinantéja volt. 🙂 Mivel Don Quijote kóbor lovag volt, így mi most a magunk útját járjuk, ahogy egy igazi Világutazóhoz illik.

Toledói utcakép

Túránkat Toledó városában kezdjük. A festői San Martin hídon áthaladva mindjárt visszaröppenünk párszáz évet a históriában: szűk utcák, középkori kolostorok, misztikus gótikus templom, a San Servando kastély, díszes kőfalak, hangulatos, szűk, kis utcák, virágos balkonok, a házuk előtt kint ülő nénik és bácsik, több-generációs manufaktúrák – nincs is ennél jobb hely, hogy ráhangolódjunk Don Quijote túránkra!

Campo de Criptana szélmalmai

Mielőtt elérünk majd Cuenca városába, ami majd’ 20 éve már az UNESCO Világörökség program oltalma alatt áll, áthaladunk majd Consuegra szélmalmokkal és romvárral tarkított vidékén, majd követezik Campo de Criptana – itt található La Mancha legtöbb szélmalma. Monte de Cuervo Don Quijote rajongóknak kötelező, hiszen a lovag szerelme, Dulcinea, innen származik. Természetesen a házat is meg lehet nézni, ami, állítólag, a hölgyé volt. Helyes kisváros ez, ahol a múzeum után mindenképp érdemes egy jót sétálni, megnézni kedves kis templomát, de jókat ehetünk a kis kockás abroszos éttermekben, és akár meg is szállhatunk éjszakára a hangulatos, középkori fogadóra emlékeztető hotelben – ezt ki ne hagyjuk!

Cuenca híres függőházai

Belmonte várát feltétlen ejtsük útba, ha már lovagtúrán vagyunk, mielőtt Cuenca városába érnénk, mely festői helyen, sziklák, dombok, hegyek és völgyek között található. Óriási túrákat tehetünk a vidéken! A város jellegzetes, szikláról kinyúló házai sok fotóst megihlettek már, de Cuenca legemlékezetesebb élménye úgyis a paradorszálló lesz, amelyet egy 16. századi kolostorból restauráltak korhűen – ez pont a függőházakkal szemközt helyezkedik el. Van itt medence, teniszpálya, szauna, fitness terem, bár és étterem is, így a korhűség mellett a megszokott kényelmi szintről sem kell lemondanunk.